Gergely Csigo fotós

—Mindenekelőtt - ki a legjobb fotós Sopron, Magyarország városában? : )

—Hát szerintem ezt az ügyfelek döntik el. Akit az elvégzett munka után szivesen ajánl tovább a házaspár. Minnél többször hangzik el ugyan annak a fotósnak a neve egy-egy ilyen ajánlásnál annál valószínűbb, hogy az a fotós a legjobb abban az adott városban.

—Ön fotogén?

—Nem tartom magam annak, de jól van ez így. Inkább a kamerám felé nézzen az alany ne rám.

—Hogyan csöppent a fényképezés világába?

—A fotóművészet volt az, ami mindig is érdekelt mint önkifejezési forma. Ennek megfelelően ezek a dolgok inspiráltak (inspirálnak a mai napig is) és ezirányba kezdtem el képezni magam. A közvetlen környezetmnek tettszett az elhivatottságom. Örültek a kezdeti sikereknek mikor egy egy országban kikerült pár képem kiállításokra. Később a sajátomra is. Közben felkért egy pár, aki tudatosan nem szeretett volna befolyásolni, csak azt kérte én fotózzam le Őket a nagy napjukon. Hiába mondtam, hogy én ilyen szempontból képzelten vagyok Ők nem tágítottak. Majd a végeredmény merőben más lett mint ami addig a megszokott volt. Így a páros környezetében lévő más jegyespárok is azonnal ilyen képeket akartak, és egyszer csak azt vettem észre éves szinten kb 25-30 ilyen pár kopogtat az ajtón és rájöttem ha csak ezzel foglalkoznék sokkal jobb is lehetnék annál mint amilyen akkor voltam, mellesleg azzal foglalkozhatnék amit szeretek a fotózással. A művészeti vonal azóta is jelen van a munkámban.

—Véleménye szerint mik egy jó fotó legfontosabb elemei?

—Akiket én tanítotottam már, mindig azt mondom nekik, hogy van egy nagy része a fotónak ami szubjektív, de ezekről is kell objektíven dönteni, mert különben sosem fogjuk tudni kiválasztani az adott kép mennyiségből azt a pára amivel érdemes foglalkozni. Ezért technikai oldalról kell megközelíteni először a kérdést, egy jó fotó először is legyen ott éles ahol kell (téma szempontjából) legyen korrektül kiexponálva (már amikor elkészül, ne utólag!) és legyen a kép elrendezése, kompozíciója tudatosan megoldva. A jó kompozíció nem feltétlenül jelenti a korabeli szabályok betartását, de mindenképpen a képen látható kell hogy legyen a tudatosság. Marad a szubjektív része, a kép témaválasztása ami fotósonként más és más, de érezhető hogy nem véletlenszerű. Van továbbá az az bizonyos plussz, amitől egy egy kép kiemelkedik a többi közül, az pedig az a rejtett vagy direkt mondanivaló ami a képet ha a fentiek is rendben vannak a többi fölé emel jócskán.

—Szeret utazni?

—Imádok. Jelenleg nem sokat tudok mivel két kicsi gyerekem van, de azért a munka során sokat megyek. Soproni fotósként (Magyarország) már fotóztam esküvőt Párizsban, Velencében, Triesztben Drezdában de sokszor a nekem közeli Ausztriban Bécsben Linzben Garzban is. De szeretem Magyaroszágon belül is a különböző városokat. Sokat fényképezek a Balafon felvidéken de ugyanígy Budapesten vagy akár Debrecenben is. A lényeg a változatosság. Minden új hely és új az adott helyre vonatkozó kultúrális különbség inspiráció a munkámhoz.

—Mi szeret szakmájában a legjobban?

—Talán azt, hogy sosem volt még két gyanolyan esküvőm, vagy fotózásom hiszen minden ember más. Sokan nem mondhatják el magukról, hogy azzal foglalkoznak napközben ami a hobbyjuk, amit szeretnek. Én szerencsére ezt elmondhatom magamról. Ez rengeteg szabadságot és persze munkát is jelent de élvezem. A legeslegjobban az új emberekkel való megismerkedést szeretem, rengeteget tanulok tőlük és így fejlődöm magam is.

—Mi szeret szakmájában a legkevésbé?

—Talán az utómunkával töltött időt sajnálom a legjobban. Anno filmre kezdtem fotózni és az azzal járó utómunkát a mai napig élvezetesebbnek találom mint a digitális utómunkát. De nyilván ez is a munkám része és elfogadom hogy hozzá tartozik, de egy fotósnak a terepen a helye, minnél többet ül a számítógép előtt annál ingerszegényebbé válik a környezete és ezt megfelelő mennyiségű inspiráló tevékenységgel kell helyetesíteni.

—Milyen lesz a fotózás jövője?

—Szerintem ez egy dinamikusan fejlődő iparág az alkalmazott fotográfián belül. Nehéz megmondani mi a jövő, de az biztos, hogy az érzelmekkel teli képek sosem fognak kimenni a divatból, ezért a mi szakménkban van legalább egy állandó fonal amire fel lehet füzni az adott trendeket.

—Mi a különleges abban a fotózási műfajban, amelyik az Ön szakterülete?

—Az, hogy a fotózás összes ágához szükség van rá, hogy jól tudja valaki csinálni. Riporter az ember mert végülis tudósit, de közben a háttérben kell lenni mint egy természetfotósnak, sport fotósnak kell lenni mert egyszeri és megismételhetetlen jelenetek vannak. Jól kell tudni bánni a természetes és a mesterséges fényekkel is mint egy divatfotsnak. Követni kell a trendeket, meg kell tudni újulni, de merni kell kisérletezni is mint a művésznek aki kötöttségek nélkül tud alkotni ha kell. Emellett sok olyan dologhoz kell érteni aminek semmi köze a fotózshoz, kommunikáció, marketing jó emberismeret, számtech dolgok és persze a webes fejlesztésekkel is tisztába kell lenni, de a sor végtelen.

—Hogyan bírja a kritikát?

—Azt gondolom, hogy legbelül mai napig rosszul érint ha leszólják amit csinálok, de kivül mindeképpen jól. Tudni kell azt is látni, hogy a kritika ártó szándékkal jön épitő jelleggel vagy irígységből mert sajnos ez is jellemző. De ha az ember figyel mindenből lehet tanulni valamit.

—Észlelhetők tendenciák a fotózásban?

—Persze, hogyne. 2-3 év alatt sokszor teljesen lecserélődnek a trendek ami az esküvő egészét érinti és emiatt a fotósokat is. Aki nem tud ezzel a folyamatos tanulással lépést tartani annak nem sok keresni valója van az esküvő fotósok közt mert hamar kiég és nem fog tudni megújulni.

—Mi alapján kellene kiválasztaniuk az ügyfeleknek a fotóst?

—Nagyon fontos kérdés és sokszor nem veszik komolyan a jegyespárok, pedig az esküvőn elkészült fotók elvileg örökre szólnak. A legfontossab, hogy az anyagi kérdés ne elsődleges legyen. Elsőnek azt nézzék meg a párok, hogy az adott fotós képi stíéusa passzol e azzal amit elképzeltek. El tudják e képzelni magukat abban a képi világban amit az adott fotós képvisel. Én minden jegyespárt megkérek, hogy ne 1 hanem 15-20 anyagot is nézen meg tőlem, mert igy pontosabb képet kap arról mit is nyújtok mi az ami egy egy esküvőn nekem átjön, hogyan örökítem meg azokat. Fontos, hogy legyenek teljes sorozatok is megtekinthetőek a fotós honlapján egyéb oldalán ne csak az úgynevezett kreatív vagy beállitott fotók, mert az esküvőkön ez a legrövidebb idő a nagy naphoz képest. Legtöbb esetben az élet szüli a pillanatokat és azt jól el kell tudni kapni. A fotós egyéb szolgálzatásai is fontosak, milyen minőségű albumokat tud esetleg biztosítani, ad e teljes felbontású képeket internetes galériát, slideshowt.

—Mi az, ami a fényképezés során teljességgel megengedhetetlen?

—Nem szabad, hogy a fotózás bármely része a fotósról szóljon és ne a jegyespárról. Ennek megfelelően kell az egészet úgy "irányítani", hogy a fontossági sorrend elején mindig a jegyespár érezhesse magát, hisz ez a nap róluk szól. Nem szabad felkészületlenül menni a munkára. Mindig megfelelő mennyiségű pót akkumulátorral és memória kártyával kell rendelkezni. Egy fényképezőgép meghibásodása esetén nem áll meg az esküvő, ezért egy profinl mindig van egy ugyan olyan profi másodváz is. Fontos az illendően megválasztott öltözet is, de nem túl kihívóan ha női kollegáról van szó. Legtöbször feketében vagyok hogy ne szúrjak szemet és lehetőleg minél jobban a háttérben tudjak maradni. A jegyespár sokszor feszült a nagy nap előtt ami érthető, nem szabad emiatt sosem ezt fokozni nekik saját problémáinkkal lehető legjobban meg kel tudni oldani a páros stresszmentesítését.

—Milyen általában észrevétlen részletek ragadhatják meg egy fotós figyelmét?

—Nagyon sok ilyen van egy esküvőn. Rengeteg olyan mozzanat van amit egy pár fizikailag képtelen megélni a saját esküvőjén, hiszen nem tud egyszerre minednhol ott lenni. A legtöbb ilyen apró részlet teljesebb képet ad a nagy napról amiért utólag minden jegyespár nagyon hálás és persze sokkal átfogóbb képet kap a saját esküvőjéről. Egy anya arcán legördülő könycsepp miközben a lánya belebújik a fehér ruhába, egy apa aggódó pillantása ahogy átadja a lányát az oltárnál, egy nagymama ráncos keze amint a templomban az unokája boldogságáért imádkozik...a sor végtelen, de egy amatőr aki a technikával van elfoglalva ezeket nem fogja észrevenni ezért fontos, hogy rutinos magabiztos esküvői fotóst válasszon az aki esküvő előtt áll.

—Mitől válik értékessé egy fotó? Mik az elemei?

—Esküvői fotó esetén az a jó, ha azonal be lehet azonosítani, hogy ez egy esküvőn készült. Jó, ha az adot nap hangulatát idézi, legyen az harsány és vicces, vidám vagy épp érzelemtől gazdag, legyen megható vagy épp meghökkentő. Persze ezen kivül legyen technikailag rendben, azaz legyen a témának megfeleleően ott éles ahol kell, legyen tudatosan jól komponálva és exponálva, valamint legyen egységes a sorozat többi tagjával együtt színvilágát tekintve.

—Véleménye szerint ki lehetne a 21. század szimbóluma?

—Ha esküvői fotózás keretein belül kérdezi akkor talán az a pár fotós aki anno a hagyományos klasszikus fotózást kimozdította a megszokásokból és előbbre lenditette az egész szakmát, ezek Yervant, Buissink, Ghionnis, Jeff Ascough hogy csak egy pár nevet említsek meg.

—Mit kíván megörökíteni?

—Én legfontosabbnak egy esküvőn a valós érzelmeket tartom, ezeket szeretem megragani és a párok közt nem arra vagyok kiváncsi amit én tudok nekik a képbeállításokkal esetleg adni, hanem arra, amit az Ő szerelmük története tud nekem adni.

—Van valamilyen szakmai tabuja?

—Sosem vállalok el olyan esküvőt aki telefonon felhiv és egyből azzal kezdi mennyibe kerül az esküvői fotózás. Neki nem én kellek hanem egy ember géppel. Nekem fontos, hogy értékeljék amit én nyújtok mert szívem lelkem bele rakom a munkámba. Persze fontos az ár is nyilván, de nem ez kell hogy legyen az elsődleges szempont.

—Kivel szeretne lefényképezkedni?

—Mármint én kivel? Hát azt hiszem legszívesebben Robert Capa-val de ez már nem lehetséges, a jelenben talán Setve Mc'urryval vagy Jim Nactwey-el ők nagy kedvenceim.

—Mi aggasztja és miért?

—Jelenleg talán a társadalmunk megosztottsága az ami aggaszt főként gyermekeim jövője miatt és a környezeti változások a globális felmelegedés. Nyomon követem ezt a témát és sok remek fotós dolgozik ezen a témán, köztük az egyik nagyon jó barátom rajta keresztül mindig friss információim vannak ami sajnos nem túl kecsegtető a jövőnkre nézve.

—Mi élete legnagyszerűbb mozzanata?

—Nem tudom meg lehet e ezt ítélni, de talán az, amikor eldöntöttem csak a fotózással kezdek el foglalkozni hivatás szerűen.

—Ha rajzfilmfigura, irodalmi alak vagy moziszereplő lehetne, kit választana és miért?

—Talán Pókember, mert barátságos és közkedvelt. Gyermekkoromban sokat olvastam képregény formájában még saját epizódokat is kitaláltam hozzá. Nem lövöldözik, nem durva mégis határozott és segít a hétköznapi embereknek.

—Ki van életére ihlető hatással és miért?

—Nagyon jó kérdés. Robert Capa talán az egyik ilyen, aki mint példakép és a modern dokumentarista fotózás egyik megalkotója bátor volt és merész, másrészt élete egy csapásra véget ért de mégis a mai napig sokak példaképe.

—Hogyan határozná meg a sikert? Mi a mércéje?

—A sikernek jelen korunkban talán az anyagi mércéje a legkézenfekvőbb, én mégis azt gondolom az az igazán sikeres ember aki elégedett lehet azzal amit épp csinál amilyen élethelyzetben van. Én a saját mércém szerint úgy gondolom sikeresnek számítok, ha úgy veszem, hogy a semmiből indultam önerőből, mára több mint 400 jegyespár esküvőjén fotóztam, tanítom a feltörekvő generációkat és azzal foglalkozom ami a hobbym is egyben, van két szép gyermekem és egy feleségem. Számomra ez siker mindeképpen.

—A szeretetet vagy az elismerést igényli jobban?

—Hazudnék ha azt mondanám csak az egyiket, szakmában jól esik az elismerés, de a párok szeretete akik így fordulnak felém és bizalommal mindennél többet ér, mert minden elvégzett munkával nem csak ügyfeleket de sokszor új hozzú távú ismerősöket barátokat kapok.

—Mi volt a legnagyobb hiba, amelyet munkája során elkövetett?

—Egyik esküvőn mivel kisebb munkának számitott még a pályám elején egy gépet vittem csak és persze menet közben meghibásodott, szerencsére orvosolható volt helyben a hiba, de sosem voltam annyira feszült, mert féltem félbe kell hagynom a munkát ami nagy presztízs veszteség lett volna. Azóta fokozottan figyelek a felszerelésre.

—Hova készül utazni, mit visz magával és miért?

—Most épp síleni megyek 10 év után baráti társasággal újra. Filmes fényképezőgépet viszek csak magammal. Jobban beosztom mire lövök és átgondoltabb képek születnek majd.

—Van a tulajdonában lévő kacatok közt olyasmi, aminek a megvásárlását megbánta? Miért?

—Ezen még nem gondolkoztam. Nem vagyok nagy technokrata, nem veszek felesleges dolgokat. Talán pont ez az egyik, ami legjobban megkülönbözteti a profit az amatőrtől.

—Hogyan fejleszti magát, hogy egyre jobb képek kerüljenek ki a kezei alól?

—Próbálok kisérletezni munka közben is, új dolgokat kipróbálni. Valamint ha úgy adódik egy egy képzésre is elmegyek, hogy képbe legyek a trendekkel. Ezek többynire olyan szakmán belüli fotósok workshopjai akiknek elismerem a munkáját és úgy érzem valami hasznosat tanulhatok tőlük.

—Kinek a munkája volt a legnagyobb hatással az fotós pályafutására?

—Engem mindig is a klasszikus értelemben vett fotóművészek inspiráltak, az esküvői munkákat saját kútfőből oldottam meg, és szezonban nem is nagyon követem nyomon a kollégák munkáját, hogy a saját elképzelésem tudjon érvényesülni. Szeretek úttörö lenni és nem mások után menni.
A művészeti vonalon André Kertész, Capa, Brassai, Cartier Bresson Ata Kando és Lucien Hervé munkáit szeretem a legjobban.

—Mi az, amit szeretné, ha tudott volna fotós pályafutása kezdetén?

—Huh..hát szerintem mivel teljesen autodidakta módon tanultam sok olyan hibát elkövettem amit ha valaki hozzám eljön tanulni egyből jól tanul meg és így lerövidül a tanulás folyamata. A legjobban annak örülnék, ha akkor találkozom olyasvalakivel aki azt csinálja mint én most. De akkor a környezetemben senki sem volt. A városban nyugodtan mondhatom én voltam az elsők közt akik az esküvő fotózást ki akarták mozditani a megszokott mederből, azt hiszem sikerült is.

—Mit kíván fényképeivel közölni?

—Azok érzelmeit első sorban akik rajta vannak, rajtuk keresztül meg kicsit a saját világomat is.

—Mi motiválja, hogy tovább fotózzon?

—A folyamatos változás ami körülvesz minket. Senki sem egyforma, valamint így én is fejlődöm változom..talán ez.

—Hogy érzi, szülei szigorúbbak vagy kevésbé szigorúak lehettek volna inkább?

—Az én szüleim konzervatívabb vonalhoz tartoztak mivel én még csúnyán szólva a szocializmus gyermeke vagyok. Akkori szemmel talán liberálisabbak voltak a kelleténél, de mai szemmel főleg szülőként szerintem sokkal szigorúbbak mint most én a saját gyermekeimmel.

—Ha visszatérhetne az időben, mit tenne másképp?

—Előbb kezdenék tudatosan fotózni.

—Mi a véleménye a más bolygókon való életről?

—Elképzelhetőnek tartom, de ez egy félig meddig hit béli kérdés ami szubjektív. De az biztos, hogy nagyon egoista elképzelsé azt hinni, hogy egyedül vagyunk az univerzumban. Szomorú lenne.

—Kiket tart a hőseinek?

—Ezen még nem gondolkoztam, szeretem a szuperhős filmeket de személyes hőseim nincsenek azt hiszem.

—Ki az, akit nem tud elismerni?

—Azt aki mások hátán mászik fel a sikerig és utánna előadja azt a sajátjának a többiek segítségét el nem ismerve.

—Mivel foglalkozik szabad idejében?

—Analóg fotókat készitek laborálok és ha időm engedi részt veszek a helyi fotóklub életében.

—Mely oldaláról nem ismeri a nyilvánosság?

—Ezt nem tudom, a szociális média jelenlétem miatt szerintem nyitott könyv vagyok. De biztos van olyan amit nem tudnak rólam még, szerintem mindekinek van ilyen.

—Mikor teljességgel elégedett munkájával?

—Ha nem csak megköszönik szépen, hanem mikor megnézik az albumot és látom legördülni a könycseppeket egy-egy arcon. Az mindennél többet mond el.

—Hisz a férfiak és nők hagyományos szerepében?

—Klasszikus értelemben igen, de azt gondolom a nők kora jött el, és ez igy van rendjén.

—Könnyen barátkozik?

—Teljesen. Emiatt sokkal jobban boldogulok a munkám során.

—Hol szeretne élni?

—Most költöztünk vissza oda, ahol születtem, így azt gondolom ott élek ahol szeretnék, de ha tehetősebb lennék lenne egy kis nyaralóm egy tó vagy tenger partján de ha azt gondolom most is jó helyen vagyok.

—Mi volt a legnagyobb szamárság, amelyre hagyta magát rábeszélni?

—Nehéz rászedni, sokáig dolgoztam egy ügyfélszolgálaton és reklamációkat kezeltem. Szinte lehetetlen csőbe húzni azt gondolom. Elemző és gyanakvó típus vagyok, nem ugrom fejest semmibe.

—Van élet a házasság után?

—Azt látom, hogy sok ember számára van. Én benne élek had ne kelljen átgondolnom ezt.

—Van kedvenc vicce? Mondja el.

—Szeretem a vicceket, de jót nevetek rajtuk és elfelejtem őket.

—A kutyákat, vagy a macskákat kedveli inkább?

—Kutyákat, most is az van.

—Kit, vagy mit gyűlöl?

—A terrort és a terroristákat.

—A legjobb dolog az életben:

—A kaland.

—A legbosszantóbb dolog az életben:

—A betegség.

—Van a környezetében valami, amin változtatni szeretne?

—Igen, a fotólaborom felujításra vár.

—Mit szeretne megváltoztatni önmagában?

—Lehetnék türelmesebb is és persze figyelhetnék jobban a saját egézségemre.

—Mit szeretne megváltoztatni a világon?

—Az emberi gyűlöletet, mindent ez tesz tönkre.

—Tudna néhány tanácsot adni a kezdő fotósoknak?

—Legyenek kitartóak, nyitottak az újra és mielőbb tanuljanak meg önálóan fejlődni, mert csak ez visz előbbre és ezt sosem hagyja abba egy fotós.

—Ha idegenek szállnának le a földön, és Ön lenne az első, akivel találkoznának, mit mondana nekik?

—Egy portré?

—Ha filmforgatásra kérnék fel, milyen műfajt választana?

—Természet film vagy dokumentum film azt hiszem.

—Holnap fogok...

—Egy újabb esküvői anyagot retusálni...